Mostanában megfigyeltem a környezetemben élők viselkedését. Főként az osztályomét. És valami új dologra lettem figyelmes, méghozzá arra, hogy mennyire gyerekes mindenki körülöttem. Különösképp a fiúk. 17-18 éves létükre iszonyatosan gyerekes témáik vannak, mindenen röhögnek, olyanon is, amin egy szinte felnőtt ember sosem. Másrész rengeteg dologgal nincsenek tisztában, például, hogy mi az amivel a másikat boldoggá tehetik, vagy mit jelent a kedvesség. Csak bunkóan képesek bármihez is hozzászólni, ha viszont én (vagy mi) bunkón válaszolok vissza, megsértődnek és azt gondolják, ha nekem szabad nekik miért nem? De mégis hogy máshogy tudnék beszélni velük? Velük csak bunkón tudok, mivel értelmes, emberi nyelven meg sem értik. Másrészt pedig felháborítónak tartom ha valaki nem úgy válaszol, ahogyan kéne. Nem értenek a félmondatokból, képtelenek olvasni a sorok között, és mindig azt hiszik, hogy mert férfiak, nekik van igazuk. Nem értékelik azt, ha valaki romantikus. Egy msn-es beszélgetésem egyik fiú osztálytársammal arról szólt, hogy elmondtam neki, szerintem mennyire aranyos és romantikus, ha valaki ismeretlentől kap virágcsokrot, vagy egy kis szerelmes verset. Mert szerintem ez igenis aranyos. (alapjában véve ilyen természetem van) Erre pedig a válasza: "Pfff" "sügér vagy"
Ennyit erről. Megállapításom: ők ilyen korban még túl gyerekek. Nem érdemes törődni ezzel, úgyis felnőnek. Csak kissé dühít.