Olyan ember vagyok akit nem igazán érdekelnek a körülötte történő dolgok, általában csak nézem és nem látom az eseményeket. Másszóval el vagyok a saját kis világomban. Ez nem minden téren jó, úgy értem szarni mindenre és csak magammal foglalkozni. Azonban néha elgondolkozom, és figyelni kezdem mi történik a körülöttem lévő emberekkel. Láthatom, meg hallgathatom a problémáikat. Csak hallgatom, mondok pár kedves szót amit ők segítségnek vesznek. Mivel mi mással segíthetném át a barátaimat amikor egy nehéz időszakon mennek keresztül. A problémákat mindenkinek magának kell megoldania, de támaszt attól még nyújthatok. Sokszor viszont nem tudom a szeretteim tudtára adni, hogy megértem a bajukat, fájdalmukat. Néha nem jönnek a szavak, csak nézek. Kiváncsi vagyok, hogy mit gondolhatnak azok akik ismernek. Elvétve kinyögök egy-egy piti problémát ami úgyis hamarosan megoldódik. Azt hiszik nincsenek sose gondjaim? Senkinek se tökéletes az élete, akadályokba ütközni természetes dolog. De én ha törik ha szakad, egyedül fogom megoldani, nem vágyom sajnálatra. Hiszen tudom mennyire fárasztó hallgatni ha valaki sajnáltatja magát, ezért is gyűlölöm ezt tenni. Ezt azt is jelenti, hogy törődöm másokkal? Nem akarom terhelni őket a gondjaimmal mikor megvannak a sajátjaik.
Rááltam erre a fanlista dologra, csak éppen nem tudom mihez csatlakozzak. Az érdeklődési köröm nagy részben kimerül az ázsiai cuccokban, persze van még egy-egy dolog ami néha feltör belőlem mint a foci mánia meg hasonlók de ezek nem foglalkoztatnak állandóan így feleslegesnek tartom, hogy ilyen fanlistekbe belépjek. Nah...a Papa to musume 3. részénél tartok, egyre bonyolultabbak az események, minden részben van valami ami megható T_T *-* Nézzétek meg, baromi jó. A kövi dorama amit kiszemeltem a Tokyo Friends.